Nágaföldi kalandok, avagy műholdas jeladók felhelyezése amuri vércsékre Indiában

Egy napi repülőút után, 2013. november 3-án délután szálltunk le az indiai Guwahati város repülőterén. Nick Williams (UNEP CMS Raptors MoU), az expedíció szervezője már várt ránk és nemsokára házigazdánk, R. Suresh Kumar (WII) is megérkezett. Utunkat a Nágaföld Állam Erdészeti, Ökológiai, Környezetvédelmi és Vadvédelmi Szolgálata által biztosított Mahindra terepjáróval folytattuk, félnapi rázkódással fejelve meg a repkedést, hogy késő estére elérjük Dimapur városát.

Megismerkedve a helyi, fiatal szakemberekből álló stábbal, Zuthunglo Pattonnal és Hemant Kamdival, másnap a helyi Erdészeti Szolgálat Élővilág-védelmi osztályának vezetője, Dr. T. M. Lotha úr fogadott bennünket, és rövid tájékoztatónk után abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a nagák hagyományos viseletét ajándékozta a csapat tagjainak.

A nagák hagyományos viseletével megajándékozott csapat (Fotó: Obed Swu)

 

Lotha úr elmondta hogy Hemant Kamdi és Zuthunglo Patton kollégái irányításával egy átfogó kampányt indítottak az amuri vércsék megmentésére, melynek legnagyobb eredménye, hogy Pangti, Asha és Sungro falvak vezetői megállapodtak, a továbbiakban illegálisnak ismerik el az amuri vércsék vadászatát, befogását az általuk irányított területen. Ennek eredménye, hogy idén egyetlen madarat sem vadásztak le a helyiek, a tömeges madárpusztítás megszűnt! Ezt a helyszínen járva mi is megerősíthettük és ezúton is elismerésünket fejezzük ki az állhatatos és igen hatékony természetvédelmi munka iránt – szerintünk sokan tanulhatnánk a jó példából.

Ezt követően elszántan indultunk neki a kora estig tartó, részben úttalan útnak Doyangba, ahol elképesztő élményben volt részünk: a víztározót kísérő erdőkbe a naplementében többszázezer amuri vércse özönlött be végeláthatatlan szalagként, szinte minden irányból. A madarak tömege megszámlálhatatlan felhőként kavargott és a legóvatosabb becslés szerint is több mint egymillió vércse érkezett a gyülekezőre!

„Úton” Doyang-ba (Fotó: Solt Szabolcs)
A Doyang melletti gyülekezőre érkező amurivércse-tömegek Pangti falu határában (Fotó: Fehérvári Péter)

 

Két helyszínen pihentek meg, melyek közül a kisebb, több éve ismert erdőfolt látszott alkalmasabbnak a befogásra. Bár ez az erdő valóban a madarak kisebb részének adott otthont éjjelente, így is tízezres nagyságrendről beszélhetünk, ami a társaság minden tagját lenyűgözte. 

Aznap este és másnap hajnalban igyekeztünk felmérni a lehetőségeinket. Három vércsét kell megfognunk és megjelölnünk az általunk hozott adókkal (Microwave Telemetry, 5 grammos PTT adói), azaz nagyságrendileg 30 madarat kellene fognunk, hogy a legnagyobb, életerős kifejlett példányokat tudjuk kiválasztani a jelöléshez.

A kis, önálló erdőfolt oldalában még aznap (november 5-én) felállítottunk egy, a lombkorona alsó harmadát elérő hálót, s bár a helybelieknek tetszett az installáció, véleményük beigazolódott: ha nem tudjuk a lombkoronába a lehető legmagasabbra húzni a hálókat, kicsi az esélyünk. Gyümölcsevő és rovarevő denevéreken kívül, melyek közül az egyik Petit meg is harapta, nem fogtunk semmit. Közös tábori tanácsunk úgy döntött, meghallgatja a helyiek tapasztalatait. Másnap az amuri vércsék befogását a korábbi években legnagyobb mértékben űző néhány halász kis csapattal jelent meg, és majmokat meghazudtoló famászó tudásuknak, valamint egyszerű, de nagyszerű ötleteiknek köszönhetően három hálóállást is kiépítettünk. A halászok véleménye tömören és egyértelműen az volt, hogy ha az erdőben nagy számban éjszakáznak madarak, biztosan lesz mit kiszedni a hálókból...

A lombkorona tetejébe húzott háló (Fotó: Solt Szabolcs)
 

Az esti behúzás ott tartózkodásunk ideje alatt minden nap más képet mutatott ugyan, de most is ezrével érkeztek madarak a kis erdőbe. Sötétedés után alig bírva magunkkal, lopakodva közelítettünk a hálókhoz. Mindegyik fogott vércsét, így néhány órás csapatmunkát követően összesen 30 madárral tértünk vissza a táborba.

Kiválogattuk a madarakat és kijelöltük a műholdas adóval jelölhető három példányt, egy kifejlett hímet és két kifejlett tojót. Aludtunk is, meg nem is aznap éjjel...

„Naga” - az első adós amuri vércsénk (Fotó: Solt Szabolcs)
 

Reggel aztán megkezdődött a szinte egész napon át tartó zarándoklat. Az első madarat, melyet „Naga” névre kereszteltünk (öreg hím) Lokeswara Rao Madiraju úr, az Indiai Erdészeti Szolgálat helyi körzeti egységének vezetője engedte el. A második „Wokha” nevű szabadon engedésén Nick P. Williams és R. Suresh Kumar bábáskodott. Végül, de nem utolsó sorban „Pangti” pedig, a névadó falu helyi elöljáróságainak őt kísérő imáját követően indult a többiek után. Emellett minden gyűrűvel megjelölt madarat vagy egy falusi vezető, vagy az expedíció szervezői, helyi segítőink bocsájtottak útjára.

Lokeswara Rao Madiraju úr, az Indiai Erdészeti Szolgálat helyi körzeti egységének  vezetője szabadon engedi az első adós madarat, „Nagát”  (Fotó: The Telegraph)

„Wokha”-t koordinátorunk, Nick P. William és R. Suresh Kumar  bocsájtja útjára (Fotó: Obed Swu)

Pangti falu közösségének vezetői és elöljárói rövid ima keretében búcsúznak  „Pangti”-tól és kérik az istenektől, hogy térjen vissza Doyangba a következő  őszön (Fotó: Obed Swu)

 

Ha az induláskor megkérdezik, mi jut eszünkbe Indiáról, talán azt mondtuk volna: hevesen tülkölő motoros és hagyományos riksák, valamint csillogó szalagokkal feldíszített teherautók áradatában egy tehénke fekszik az út közepén, figyelemre sem méltatva a körülötte zajló forgatagot. Ha most kérdeznek bennünket, biztosan mást mondanánk: India, azon belül Nágaföld az amuri vércsék Mekkája, ahol százezrével pihennek meg ezek a színpompás ragadozók több ezer kilométeres vándorútjuk során. Ilyen nagyságrendben ez a jelenség minden bizonnyal a ragadozó madarak bármely faját tekintve egyedülálló a világon és az általunk megismert vidék az amuri vércsék világállományának jelentős részét vonzza minden év őszén Nágaföldre.

Az expedíció résztvevő partnerei:
1. A Bonni Egyezmény vonuló fajok megőrzéséért felelős titkársága (CMS Raptors MoU) – koordinátor;
2. Az indiai kormány Vadvilág Megőrzési Intézete (WII);
3. Az indiai kormány Környezetvédelmi és Erdővédelmi Minisztériuma (MoEF);
4. Nágaföld Állam Erdészeti, Ökológiai, Környezetvédelmi és Vadvédelmi Szolgálata;
5. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a BirdLife International magyarországi tagszervezete;
6. Magyar Természettudományi Múzeum
 

Kövesse nyomon az amuri vércséket is a satellitetracking.eu oldalon!

Solt Szabolcs - Fehérvári Péter