Kék vércsék jeladózása Kazahsztánban

Megkezdtük a kékvércse-védelmi LIFE+ program (LIFE11/NAT/HU/000926 www.falcoproject.eu ) keretében megvásárolt műholdas jeladók felszerelését. Elsőként három kifejlett madárra szereltünk adót - nem is akárhol - a messzi kazah puszták legszebbikén, a Naurzum védett területegységein. Korábbi adatok azt sugalmazzák, hogy az itt költő kék vércsék nyár végén csatlakoznak kelet-európai állományunkhoz, mielőtt Afrika felé vennék útjukat.
 

Reményeink szerint élőben követhetjük majd "Aisa", "Dana" és "Adai" útját a satellitetracking.eu honlapon keresztül (a legfrissebb adatokért katt a képre).

 

 

Ki látott már ilyet - avagy a pusztai szúnyog csak nappal támad?!

A kétfős magyar különítményt (Palatitz Péter/MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport és Nagy Attila/Milvus Csoport) Jevgenyij Bragin, a Naurzum kutatója és szakdolgozói  (Igor és Richat) segítették az úton.

A Naurzum mintegy 200 ezer hektáros területe az ország északi sztyep régiójában található.

A védett terület nagy részét változatos gyeptársulások uralják, sok a szikes tó és láttunk több méter magas mészkősziklákat is.

A vízben szegény pusztai talajon nemigen nő meg fás szárú növény, ezért a homokos részeken vagy a löszhátak letöréseiben lévő erdők igazi kincsnek számítanak errefelé. (Fotók: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

 

Jevgenyij több mint 40 éve dolgozik a területen - amit ő nem tud megmutatni, azt nem is érdemes látni errefelé. Pedig számos érdekesség található ezeken a kazah sztyeppéken, a mormotáktól a szajga antilopon át a feketeszárnyú székicsérekig. Álljon itt néhány pillanatkép a számunkra legérdekesebb megfigyelésekről.

A kék vércsék (Falco vespertinus) számára a szarka (Pica pica) és a vetési varjú (Corvus frugilegus) mellett az ember (Homo sapiens) is „fészeképítő fajjá vált” a műfészkek kihelyezésével. Talán ezért nem is annyira félnek az ellenőrzést végző szakemberektől (Homo sapiens vespertinusiensis).

A kék vércse tojók csakúgy, mint itthon, jobb években leginkább négy tojást raknak, rosszabbakban hárommal is beérik. A madarak április végén kezdenek el visszatérni a vonulásból, költeni május második felében kezdenek.

Ez a másodéves kék vércse hím jól elkülöníthető evezőtollainak tiritarka fióka mintázata alapján. Mint megtudtuk, fő táplálékuk itt is a mezei pocok (Microtus arvalis), de esznek barna ásóbékát (Pelobates fuscus), egyenesszárnyúakat (Odonata) és úgy általában bármilyen rovart, ami a levegőben vagy a földön rajzik (Fotók: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

Az első komoly ok a meglepődésre: a vércsetelepeken itt minden évben költ egy-egy pár kis sólyom (Falco columbarius) is (Fotó: Nagy Attila/Milvus Csoport) ...

… ennek a párnak éppen egy frissen kelt fiókája és egy kelőfélben lévő tojása volt.

 Azért mifelénk a kabasólyom (Falco subbuteo) sem gyakori társfészkelő, nem úgy errefelé …

A korábban kihelyezett, kis bejárati nyílású ládákból sokszor kézzel ki lehet szedni a kotló füleskuvikokat (Otus scops). Több, az előző években gyűrűzött példányt is fogtunk így vissza.

Újabb érdekes adat: kerceréce (Bucephala clangula) fészekalj a kék vércsék tőszomszédságában!

Vércse műfészek felett költő parlagi sas (Aquila heliaca) …

… három szép kis sasfiókával …

: ... és csapatosan a területen kódorgó idősebb fajtásaikkal. A legtöbb parlagi sas, amit együtt láttunk, elérte a 30-at, de Jevgenyij szerint sose szokott itt ilyen kevés lenni ebben az időszakban (Fotók: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

Mindemellett a képen látott réti sas (Heliaetus albicilla) valamint a szirti sasok (Aquila chrysaetos) is egymás tőszomszédságában költenek, az alattuk legelésző jávorszarvasokon (Alces alces) túlpillantva tatárantilopokat (Saiga tatarica) is kivehetnek éles szemükkel a nyílt sztyeppén.

Ha pedig ennyi itt a nagy testű fészeképítő ragadozó madár a kerecsensólyom (Falco cherrug) sem maradhat le a népes fajlistáról. A képen éppen „alulrul”, de a szerzőnek van másik is „háturul” (Fotók: Nagy Attila/Milvus Csoport).

Nem meglepő azonban, hogy a legnépesebb ragadozó madár csoportot a rétihéják adják. A képen egy hamvas rétihéja (Circus pygargus) látható, de sok fakó rétihéját is megfigyeltünk (Circus macrouros). Itt nem veszélyezteti őket az élőhelyek beszűkülése miatti predáció és a fészekaljak kikaszálása sem ...

 

Mitől is van ez a hatalmas madárfajgazdagság, amikor a tél áprilisig is eltart, a gyepek gyér hozamúak és a hóolvadékon kívül alig esik 300mm csapadék egy évben?

Számos, a madarak számára kiváló élelemforrást jelentő, téli álmot alvó emlősállat alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez. Az ürgék három fajjal vannak jelen a területen: sárga ürge (Spermophilus fulvus), nagy ürge (Spermophilus major), kis ürge (Spermophilus pygmaeus), de élnek itt rágcsáló fajok is szép számmal, köztük a regionálisan endemikus Eversmann-törpehörcsög (Allocricetulus eversmanni).

A pusztai mormota vagy Bobak (Marmota bobak) akár fél méteresre is megnő. Felágaskodva figyeli számos ellenségét, füttyel jelzi azok közeledtét. (Mert ugyebár jó ebédhez szól a nóta … - nem kérdéses mitől híznak itt a sasfiókák ...)

A fürge gyík (Lacerta agilis) mindenfelé előfordul a területen.

A levegő rovarfaunája is kiterjedt. Legalábbis ezt jelzik a mindenfelé gyakori légi vadászok (Fotók: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).


Itt még nem ritkák a sáskajárások. Nekünk csak pár száz négyzetméteres olasz sáska
(Calliptamus italicus) rajba sikerült belebotlanunk, de két évvel ezelőtt hatalmas
felhői népesítették be a tájat (Videó: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

A feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni) is hatalmas utat tesz meg Afrikából, hogy itt költsön …

… nem is kérdéses miért. A kiszáradó tómederben lévő költőtelepei hemzsegnek a rovaroktól. Amikor ennek a fészekaljnak a fiókái kikelnek, biztos nem kell messzire menniük táplálékért …

Számos rovarfogyasztó is képviselteti magát a Naurzum szteppéin: pl. az ürgelyukakban (és nem birkabőrben!) költő hantmadarak (Oenanthe oenanthe), … (Fotók: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

 … a kékbegy (Luscinia svecica) …

… a fogoly (Perdix perdix) …

… a reznek (Tetrax tetrax)… (Fotók: Nagy Attila/Milvus Csoport).

… a nagy póling keleti alfaja (Numenius arquata orientalis)… (Fotó: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

… és persze sok más faj is, köztük a fehérszárnyú pacsirta (Melanocorypha leucoptera) a hely egyik specialitása (Fotó: Nagy Attila/Milvus Csoport).

 

Kép ugyan nem készült róla, de lenyomat bőven (rögtönzött tudományos nevén Culicidotypia); bokánk és karunk is tele lett vele. A helyi szúnyogfaj(ok) érdekes szokása, hogy a legnagyobb szélben és napsütésben hemzsegnek az ember körül. Azonban éppen ellenkezőleg, mint ahogy itthon megszokhattuk, naplementekor „nyugovóra térnek”, és a tárva-nyitva hagyott ház ajtaján sem jönnek be, hogy éjszaka rohamozzák meg áldozataikat. Döbbenetes egy hely ez a Naurzum!

 

Jeladózás á la falcoproject.eu

Összesen 8 befogott madárból választottuk ki azt a három példányt, melyeket átlagon felüli adottságúaknak ítéltünk meg. A két tojó, „Aisa” és „Dana” kazah női keresztnevet kapott, míg a hím („Adai”) egy harcos helyi törzsről kapta a nevét Jevgenyij-től. Mindhárom madár műfészekben költ, a nálunk már jól ismert zárt ládákat foglalták el. A miniatűr, 5 grammos jeladók felszerelésnek általunk használt módját nyomon követhetjük az alábbi képriportban.

Felvesszük a madár biometriai adatait (felkarcsont hossza, félszárny hossza, faroktollak hossza, testtömeg) és meggyűrűzzük.

Amennyiben arra alkalmas, a hátára helyezzük az egy ponton előre megvarrt jeladót.

A teflonszalagot keresztben átvetjük a madár mellén.

Alaposan "betollászkodjuk" a hámot.

Ideiglenesen rögzítjük a hámot, majd levesszük a sólyomsapkát, hogy a madár ismét lásson és „mozogja rá magára” a jeladót.

Csak ezután vágjuk le a teflonszalagot a kívánt méretre és kezdjük el a fogselyemmel és sebésztűvel végzett varrást.

Utolsó ellenőrzés, hogy a megfelelő helyen keresztezik-e egymást a mellkörök ...

… és jöhet a nagy pontosságot és türelmet igénylő csomózás és a csomók leragasztása pillanatragasztóval (Fotók: Igor Alexejev).

Ha minden rendben megy, a megfogástól a végső átvizsgálásig egy óra telik el. Ezalatt a fészket a kollégák figyelik és gondoskodnak róla, hogy a költés ne szenvedjen kárt (Fotó: Nagy Attila/Milvus Csoport).

Végül nem marad más hátra, mint egy profi elengedés (Fotó: Dr. Palatitz Péter/MME KvVMCS).

A jeladó nem akadályozhatja a madár mozgását és egyéb viselkedését.

„Aisa” jeladóval 2014.06.08-án (Fotók: Nagy Attila/Milvus Csoport).

„Dana” jeladóval 2014.06.08-án.

„Adai” jeladóval 2014.06.13-án (Fotók: Igor Alexejev).

 

Az elengedést követő napokban visszaellenőriztük a madarak viselkedését. Legnagyobb örömünkre mindet a fészken láttuk viszont, így remélhetjük, hogy miután felnevelik fiókáikat, ezúttal ők látogatnak meg minket itt, Európában.

És végül az adós madarak keresztapja, naurzumi segítőnk Jevgenyij Bragin, akivel élmény volt a közös munka. Köszönjük! (Fotó: Nagy Attila/Milvus Csoport).

 

Palatitz Péter