Kék vércséink idei útja a dél-afrikai telelőterületre

Az idei évben magyar kutatók által két kontinens négy országban jelölt 10 kék vércse műholdas jeladójának adatai érdekes és hiánypótló információkat szolgáltattak a faj legalább négy populációjának vonulásáról.

A kazah hármas különítmény

Amint arról júniusban beszámoltunk, egy magyar-román-kazah szakértői csapat három kék vércsét, két tojót („Aisha”, „Dana”) és egy hímet („Adai”) jelölt meg napelemes műholdas jeladóval Kazahsztán északi régiójában, a Naurzum védett területen. Az ázsiai kiruccanás fő célja annak a feltevésnek az igazolása vagy elvetése volt, hogy az itt fészkelő kék vércsék vonulásának első szakasza nyugat-délnyugati irányú, és a Fekete-tenger nyugati partvidékén vagy a keleti Mediterráneumban érintkezik a kelet-európai állomány vonulási útvonalával.

Nagy szerencsénkre a három jelölt madár közül kettő, „Adai” és „Dana” jeladója teljes értékű információt szolgáltatott az őszi vonulás egészéről. A V1H színesgyűrű-kódú tojó, „Aisha” mozgása a jeladó információi alapján október 1-én Ukrajna déli-középső részén megállt – a madár vagy elpusztult, vagy az eszköz hibásodott meg.

A három madár augusztus 24-éig a költőterületen tartózkodott. Augusztus 25-én „Adai” nyugatnak, szeptember 6-án „Dana”, majd 12-én „Aisha” is délnyugatnak indult. „Adai” ekkor már több mint 4000 km-rel nyugatra, Nyugat-Ukrajnában tartózkodott és napok óta egy 50 km sugarú körön belül mozgott. A legkésőbb induló „Aisha” a jeladó információi alapján elképesztő repülést mutatott be, mert 13-án már mintegy 2500 km-rel nyugatabbra, Ukrajna déli-középső régiójában járt, ahol sajnos nyoma veszett. „Dana” eközben Dél-Oroszországban, a Fekete-tenger északkeleti partvidékétől alig 100 km-re, Krasznodar térségében pihent, és közel egy hónapig itt is maradt. 

A két aktív madár közül ismét „Adai” indult el elsőként, szeptember 16-án dél felé repült, hogy Romániát, Bulgáriát, majd Törökországot átszelve Egyiptom felé vegye az irányt. Az út első részén komótosan, több napos pihenőket beiktatva vonult, de a Törökországot és a Földközi-tenger keleti nyúlványát átszelő, szeptember 25-én kezdődő repüléskor három nap alatt 3500 km-t haladt és szeptember 28-án már Kelet-közép-Szudánban járt. Innen további 3000 km-t megtéve október első hetében érte el a faj legfontosabb afrikai telelőterületének számító Angolát. „Dana” csak ekkor, október 10-én indult el a Fekete-tenger északi partvidékétől dél-délkelet, Afrika felé, és mintegy két hét alatt több mint 6000 km-t megtéve érte el Angolát október 25-én.

A három kazah kék vércse vonulási útvonala 2014. október 30-ig. A legfrissebb adatokért katt a képre (forrás: satellitetracking.eu).

 

A magyar csapat

Az idei évben, a faj hazai kutatásának törtnetében immáron másodszor, három kifejlett kék vércsére került műholdas jeladó. Figyelembe véve az egy évesnél fiatalabb madarak általánosnak tekinthető, akár 70%-ot is elérő halandóságát, fontos szempont, hogy a rendkívül drága – darabonként mintegy 1 millió forintba kerülő – jeladók felnőtt egyedekre kerüljenek. Az idei pocokinváziós év nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó kondícióban levő, a fiókanevelésben nem „leharcolt” állatokra, két hímre („Ákos”, „András”) és egy tojóra („Ági”) helyeztek adót a kutatók Dél-Magyarországon július-augusztusban.

Madaraink közül elsőként „Ákos” indult el szeptember 23-án, és hat nap múlva, három 1500-2000 km-es „ugrással” már Nigerben járt. „Ági” szeptember 29-én indult el; október 3-án még Görögországban, a Peloponészosz-félszigeten pihent, de két nappal később, október 5-én már mintegy 4000 km-rel délebbre, „Ákossal” egy magasságban, csak nem Nigerben, hanem Csádban járt. Ettől kezdve a két madár közel hasonló tempót diktálva, egymástól mintegy 500 km-es távolságban tartott délnek, és október közepén érte el Angolát. Sajnos „Ági” jeladója november első napjától nem mozdult, azonos helyről küldte adatait – reméljük, hogy csak az adó hibásodott meg és nem a madár útja ért véget.  Utolsóként „András” indult el október 13-án és nyolc nappal később már be is érte a két korábban indult fajtársát Angolában. 

Madaraink útvonalválasztása az észak-afrikai partvidékig – földrajzi léptékben − gyakorlatilag azonos volt, egy 200 km széles sávon belül maradt, ami a Szahara déli részén 1000 km-es sávra szélesedett, hogy végül a három madár a telelőterület elérésekor egy 200 km sugarú körön belül tartózkodjon.

A három magyar kék vércse vonulási útvonala 2014. október 30-ig. A legfrissebb adatokért katt a képre (forrás: satellitetracking.eu).

 

Az egy szem olasz

Július közepén egy olasz hím kék vércsére is sikerült műholdas jeladót felhelyezni. „Apollo” szeptember 27-én indult meg „toronyiránt” délre, és két nappal később, szeptember 29-én, 3000 km-t megtéve már Mali és Niger határán, a Szahara déli szélére ért. Itt a többi madárhoz hasonlóan lelassított, és vadászva, pihenve készült fel a továbbhaladásra. Angolát október 16-án érte el.

Az olasz kék vércse vonulási útvonala 2014. október 30-ig. A legfrissebb adatokért katt a képre (forrás: satellitetracking.eu).

 

A romániai éjszakázó-gyülekező madarai

Az idei kékvércse-jelölési évad zárásaként ősszel Kelet-Romániában, Dobrudzsa északi részén, egy évek óta ismert éjszakázóhelyen is befogtak, és műholdas jeladóval szereltek fel három kék vércsét a két ország kutatói.

A „Karaj” nevű madár jeladója sajnos csak három napig működött, így ennek a madárnak az adatait sajnos elvesztettük. Ez azért is nagy probléma, mert az előző három akcióval ellentétben, ahol költőterületen történt a madarak jelölése, Dobrudzsában már vonuló, akár több országból származó állományból foghattunk be madarakat. Ezeknek az állatoknak a műholdas adatai tavasszal lesznek igazán érdekesek, amikor a költőterületre vonulásból megtudhatjuk, hogy honnan érkeztek a Fekete-tenger keleti partvidékére.

Az „Ubul” nevű hím a szeptember 16-ai jelölést követően szeptember 24-én indult tovább, és négy nap alatt, három nagy „ugrással” tette meg a Szahara déli részéig tartó, mintegy 3500 km-es távot. Innen a többi madárnál látotthoz hasonlóan, kényelmes tempóban dél felé haladva küzdött le további több mint 2000 km-t Angoláig, ahova október 9-én ért el. „Karma”, a szerencsére aktív jeladós tojó október 5-én indult, és négy nap múlva, némi szaharai cikcakkolást is beiktatva, 4500 km-t megtéve már Észak-Nigériában járt, ahonnan továbbra is délre tartva, a cikk írásakor, október 30-án már csak 250 km-re volt Angola északi határától.   

A Romániában jelölt kék vércsék vonulási útvonala 2014. október 30-ig. A legfrissebb adatokért katt a képre (forrás: satellitetracking.eu).

 

Novembertől december első harmadáig

Madaraink néhány napos angolai pihenőt követően november 3-án tovább indultak délre, további mintegy 500 km-t megtéve Namíbia keleti határvidékére, ahova november 22-én a leglassúbb "Karma" is megérkezet. Innen négy madár is átruccant a szomszédos Botswanába, és adóik december 7-én még mindig innen küldték jeleiket.

A kazah, magyar, olasz és román műholdas jeladós kék vércsék  vonulási útvonala 2014. december 7-éig (forrás: satellitetracking.eu).

 

Eddig tehát szerencsésen alakult az idén jelölt kék vércsék sorsa – a legalább négy országból származó tíz madárból hét még bizonyosan életben van, és jeladóik az elkövetkező hónapokban reményeink szerint lehetővé teszik, hogy az interneten keresztül minden érdeklődő betekinthessen telelőviselkedésük rejtelmeibe.  

 

Folytatása következik …

 

Orbán Zoltán