A kék vércse és az olasz konyha

A természetszerető ember, vonuló madarak és dél-európai étkezési szokások egy mondatban való említésére bizonyára összerezzen. Augusztus elején a falcoproject.eu képviseletében az olasz madárvédelmi liga (LIPU) aktivistáinál jártam vendégségben.

Az észak-olaszországi Pó-síkság évezredek óta Európa egyik éléskamrájaként ismert.  Függetlenül attól, hogy kóstolta-e, mindenki hallott már a parmezán sajtról2 és a gasztronómia helyi fellegváráról, Parma-ról elnevezett sonkáról is.

Ennél jóval szűkebb szakmai körben az is közismert, hogy a múlt század kilencvenes éveiben a kék vércse (1. kép) is megjelent ebben a régióban, mint költő madárfaj3. A Kárpát-medencében lévő – korábban legnyugatibbnak vélt- költőállománytól légvonalban 600 kilométerre megtelepedett néhány pár azóta már 40 fölött jár. További érdekesség, hogy hazánkban színes gyűrűvel jelölt madarak is gyakran megfordulnak, sőt költenek is itt4.

 

Kék vércse hím Olaszországban (Fotó: Michele Mendi)

Kék vércse tojó Olaszországban (Fotó: Michele Mendi)

 

A Colorno városka szélén futó Parma patak gátjáról körbe pillantva a Pó folyóig elterülő sík, mezőgazdasági terület első pillantásra semmilyen különös jellegzetességet nem hordoz. Régi farmépületek és az azokat pókhálószerűen összekötő egysávos utacskák láthatóak mindenfelé. Fasorokkal tarkított kis parcellás gazdálkodás folyik, elsősorban lucernát, kukoricát, gabonaféléket és szabadföldi zöldségeket termelnek.

 

A Pó folyóig elterülő sík, mezőgazdasági területen régi farmépületek láthatóak mindenfelé

 

Azonban második pillantásra már egyértelműen különleges hely ez: egyrészt igen jelentős százalékban lucerna az uralkodó kultúra, másrészt a mindenhol látható hatalmas öntöző berendezések jóvoltából még a nyár derekán is zöld minden. 

 

A legnagyobb kék vércse telep egy paradicsom ültetvényt szegélyező fasorban a Pó-síkságon

 

Pár órás kirándulásunk közben Mario Pedrelli a helyi madárvédelmi munkacsoport (4. kép) vezetője világította meg nekem az összefüggést, miért itt élnek a kék vércsék; Olaszországban kizárólag itt készül a „Parmigiano-reggiano” sajt! A XIII. században már bizonyíthatóan létezett, és napjainkban is oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel5 védett termék minden más parmezánnak nevezett sajttól különbözik6. Előállításának titka a rendkívül szigorú receptúrában rejlik, mely nem csak a sajtkészítés egyes lépéseit, de a teheneknek adható takarmány termesztését is minden részletre kiterjedően szabályozza. Az alapanyagul szolgáló tej természetes ízének megőrzése érdekében a tehenek nem kaphatnak semmilyen erjesztett takarmányt (pl. szilázs), fő táplálékuk a lucernaszéna7. A tejtermelésre kiválasztott családi gazdaságoknak számos korlátozásnak kell megfelelniük: maximálva van az állatlétszám, az összterület, az állategység, pontosan szabályozva van a termesztéstechnológia és a gazdálkodás földrajzi helye is. A rovarirtó szerek köre rendkívül szigorúan szabályozott, a rágcsálók vegyszeres irtása teljesen tiltott. A feltételek meglétét egy tanács ellenőrzi és a legkisebb felmerülő kétely tisztázásáig fel is függesztheti a tej beszállítását az üzemekbe.

Mindennek eredménye - a kiváló sajton kívül persze-, hogy a régióban kizárólag itt nem a kukorica, hanem a lucerna és a gyep az uralkodó kultúra. A farmgazdaságok kis parcellákon valósítják meg a vetésforgót, a gazdaság méretéhez igazodó kis teljesítményű gépekkel pedig extenzívebb a művelés. 

 

A LIPU helyi csoportjával (balról jobbra: Rita Pellegrini, Germano Balestrieri Alessandro Mucciolo, a szerző, Mario Pedrelli / foto: Michele Mendi)
 

A kék vércsék fő táplálékai itt a mezei pocok, sáskák, szöcskék, és gyíkok ,melyek az élőhelyen mindig található frissen kaszált lucernatáblákon könnyen hozzáférhetőek. A kiváló talaj, a hosszabb vegetációs időszak és az öntözés hatására évente minimum (!) négyszer kaszálnak itt lucernát. Az öntözőcsatornák, pangó vizes foltok és a tájat behálózó természetes folyórendszer vizei pedig szép számmal szolgáltatják a szitakötőket. Noha magyar szemmel a táj nem mindig megkapó, a természetes növényzet aránya pedig elenyésző, mégis úgy tűnik, hogy ezen a fragmentált, de fenntartható módon hasznosított élőhelyen jól érzik magukat a madarak. 

 

A kis parcellás művelés és az öntözés hatása

A kis parcellás művelés és az öntözés hatása

 

Az elmúlt öt évben a kék vércse állomány a kihelyezett (Magyarországon tervezett, tesztelt és gyártott) ládáknak is köszönhetően megduplázódott. Az idei kiemelkedően jó pockos évben a madarak nagy része pedig - köztük a Vásárhelyi-pusztáról származó színes gyűrűs tojó- sikeresen költött.  

 

Kék vércse a Vásárhelyi pusztáról (Fotó: Michele Mendi)
 

Kék vércsére használt olasz színes gyűrű (Fotó: Palatitz Péter)
 

A sík szárazabb, gyepekkel jobban ellátott részeinek elhagyott farmépületeire kihelyezett ládákban fehérkarmú vércse kolóniák is vannak. 

 

Fehérkarmú vércse (Fotó: Michele Mendi)

Fehérkarmú vércse (Fotó: Michele Mendi)

 

Fehérkarmú vércse költőládák és költőhelyekFehérkarmú vércse költőládák és költőhelyek

Fehérkarmú vércse költőládák és költőhelyek
 

Ismereteim szerint ez az egyetlen hely az EU-ban, ahol az összes európai vércsefaj együtt él, ezért igyekeztem Mariot kikérdezni a két faj költési sajátosságairól.
Íme összefoglalva, amit megtudtam tőle:

 

Fehérkarmú vércse

Kék vércse

Tavaszi érkezés

március

április vége-május eleje

Költési mód

Épületeken telepesen, idén először fára kihelyezett vércse ládában vegyes telepen

Fasorokra telepített ládakolóniákban, de laza telepen és szoliter módon is

Költéskezdés

május eleje

május közepétől

Fiókák kikelése

június eleje

június közepe

Fiókarepítés

június vége

július eleje-közepe

Táplálkozás/ élőhely használat

A rovarok mellett rengeteg gyíkot zsákmányolnak, kisemlős fogyasztásuk kevésbé jelentős. Becsült mozgáskörzetük 2-3 km.

A rovarok mellett elsősorban kisemlősök (főleg mezei pocok) és gyíkok. A helyi tapasztalatok szerint a mezei pocok állomány ezen a kiegyenlítettebb klímán (és talán a folyamatos öntözés miatt stabilabb termőképességű élőhelyek miatt is) kisebb hullámzást mutat, mint a szélsőségesebb kontinentális hatásokkal jellemzett,  pl. kárpát-medencei területeken.

A vércsék gyakran láthatóak a déli órákban, amint a levegőben rovarásznak. Becslések szerint akár 6 km-re is eljárnak táplálék után, sokszor megfigyelték lucernát arató gépek mellett.

Őszi gyülekezés és vonulás

Július végétől már gyülekeznek, de augusztus közepére eltűnnek a területről, vélhetően DK-i irányba csatlakoznak a dél-olasz állomány madaraihoz

Augusztus közepén-végén elhagyják a területet, talán északias irányba. Egyes vélemények szerint a Kárpát-medence gyülekező madaraihoz csatlakoznak. Ezt követően szeptember második felében újra megjelennek átvonuló példányok a területen, de éjszakázó területük nem ismert

 

Ezúton is szeretném megköszönni olasz barátainknak (Michele Mendi, Mario Pedrelli, Alessandro Mucciolo, Germano Balestrieri, Rita Pellegrini), hogy egy délelőttöt eltölthettem velük ezen a rendkívül érdekes helyen. Remélem együttműködésünk, melyet az Európai Unió a Kék vércse védelmi LIFE+ programon keresztül támogat (LIFE11/NAT/HU/000926) ezután még hatékonyabban szolgálja e gyönyörű madarak megőrzését.

 

Szöveg és illusztratív fotók: Palatitz Péter, madárfotók: Michele Mendi

 

További információk:
1 www.lipu.it
2 http://hu.wikipedia.org/wiki/Parmez%C3%A1n
3 falcoproject.eu
4https://www.facebook.com/media/set/?set=a.645469772147175.1073741842.564702320223921&type=1
5 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:093:0012...
6Parmigiano-reggiano: http://en.wikipedia.org/wiki/Parmigiano-Reggiano
7http://www.famigliagastaldello.it/a_52_IT_251_1.html